Bekezdes
Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserûség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak vermébõl, mert hátad mögé vetetted minden bûneimet! (Ézsaiás 38: 17)
Isten feddese neha fajdalmasan erint minket, de ha husegesek akarunk lenni erezzuk mennyire megerdemeljuk a feddest es milyen haladatlan dolog volt tolunk, hogy megszomoritottuk az Atyat es meghajolunk elotte oszinten, megbanva, hogy megharagitottuk.
Milyen vigasztalo ez az igeret - nem perel mindvegig- az Ur. Ha buntol megtort szivvel megterunk hozza es a bunt megtagadjuk, Atyank tustent kegyelmebe fogad.
Mert nem szivesen fordit haragos arcot azok fele akiket szeret. Abban van orome, ha mi is teljes orommel orvendezni tudunk.
Nincs okunk haragra, csuggedesre. Szeressuk a minket fenyegeto Istent es akkor nemsokara igy enekelhetunk - .... bar haragudtal ram, elmult haragod es megvigasztaltal - Ezs.12,1
Felre minden sotet gondolattal ami orli lelkunket. Jojjenek az alazatos remenysegek es halara fakaszto emlekek, szivunk szelid vigasztaloi. Aki mint biro, regen megkegyelmezett nekunk, mint Atyank, ujra meg fog bocsatani. Orvendezzunk hat, vegtelen, valtozhatatlan szeretetenek. Amen.
Read More......
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)