PROBA ES ALDAS

Tegnap egy igencsak idegfeszito probaban volt reszem.
Reggel dolgozni indultam volna es szeretnem megjegyezni, hogy itt Kanadaban olyan pontosan jarnak a buszok, hogy az orat be lehet utanuk allitani. Tehat busszal kozlekedek es mivel nagyon nagyok a tavolsagok, tobb buszt kell valtsak es metrot is. Tehat vartam a buszt reggel fel 8-kor es olyan tortent amire eddig nem igen volt precedens. Hat nem jott a busz. Eltelt 40 perc es meg mindig varakoztam egyutt tobb utastarsammal, koztuk iskolasok is voltak. Voltak akik nagyon idegesek voltak, egyik ferfi mikozben setalt fel es ala, razogatta a kezeit es fogai kozott mintha azt mondogatta volna, hogy - ilyen nem letezik, ilyen nem letezik - .
Valoszinu baleset tortent valahol es eltereltek a buszjaratot.
Vegre, nagy oromunkre erkezik egy pot busz, mas iranybol, amelyet azert kuldtek, hogy betoltse a hianyt es osszeszedje az utasokat. Ez szinten a metroig ment, de mas utvonalon es nagy kerulot tett, azt az utat amit maskor 20 perc alatt tettunk meg, most majdnem 1 ora alatt. Termeszetesen a kov.buszkapcsolatot elveszitettem es meg 40 percet kellett varjak a kov.busz utan. Nagyon megkavarta a programomat, de itt meg nem ert veget a bonyodalom. Persze nem akartam olyan sokat varni, siettem volna minel hamarabb odaerni a munkahelyemre, ahova mar ugyis elkestem, ezert egy masik buszra szaltam fel, amelyik vmivel hamarabb indult es nem pont oda vitt ahova szuksegem volt, de eleg kozel vitt a celpontomhoz, mas utvonalon. Egy adott idoben, nem tudtam hol vagyok es le akartam szalni, de megis ugy dontottem, hogy nem, aztan megis leszaltam, nem tudtam hol vagyok, de tudtam milyen iranyba kell tovabb menjek. Itt meg 20 percet kellett varni a masik busz utan, megneztem az oramat, mar 11 ora volt es en reggel fel 8 ota uton vagyok, csupa stressz alatt. Es meg dolgozni is kell, ha kesve is. Mire odaerek a munkahelyemre, mar 12 ora lesz 9 ora helyett. Erom mar elfogyott. Nagyon pocsekul ereztem magam, sirva fakadtam es arra gondoltam, hogy nem is megyek mar dolgozni, hazamegyek es betelefonalok, hogy mi tortent. Ugy alltam ott, mint egy rakas szerencsetlenseg.
Egyszer csak elgondolkodtam es megcsillant elmemben, hogy Isten gyermekeinek nem siratni kell kudarcaikat, hanem imadkozni kell, akarmilyen helyzetben es keresni Isten arcat, hat elkezdtem imadkozni. Imadsag kozben, Isten feltarta nekem, hogy bizony Isten gyermekei nincsenek felmentve a probak alol, de abban kulomboznek a vilag gyermekeitol, hogy a probak kozben nem arra pazaroljak energiajukat hogy masokat hibaztassanak, vagy szitkozodjanak, hanem halaadassal keresik az Ur jelenletet es kerik az erot a probak elviselesehez. Tovabba, feltarta elottem, hogy milyen sokmindenert lehetek halas mar csak azert a napert is amellyel megajandekozott es alkalmat adott arra, hogy gazdagitson imadsagommal, dicsoitven a Nevet es kincseimet a mennyben gyarapithassam. Erot es egeszseget adott, hogy elmehessek dolgozni, kirendelte a mindennapit bosegesen . Segitett, hogy el ne tevedjek, mikozben olyan helyeken kellett jarjak, ahol meg addig soha sem jartam. O az Ur a mai nap felett is es a legnagyobb szeretettel szeret, harcol ertem es semmilyen hatalom ki nem ragadhat az O szeretetebol. Oromkonnyekkel adtam halat, hogy a legnagyobb szeretettel szeret engem es oltalmaban hordoz es ha ezeket a probakat megengedte szamomra, csakis azert tette, hogy munkapadjan csiszolhassa meg a redoimet, hogy ertekesebb lehessek es meg jobban csilloghassak a koronagyemantjai kozott.
Bekesseg toltotte el lelkemet es elmentem a munkahelyemre egy oregotthonba, ahol nagy orommel fogadtak hogy megerkeztem es kozottuk lehetek. Senki nem akart hazakuldeni azert amiert delben ertem oda, reggel 9 ora helyett.
Az Ur neve legyen erte aldott. Amen.